Mottó: „Az Úr az én pásztorom, így nem szűkölködöm.”
Özv. Borbáth Judit vagyok, a dadus néni.
Marosvásárhelyen születtem, ’78-ban végeztem az Elektromaros szaklíceum első szériájában. 15 évet dolgoztam a Kábel gyár készanyag raktárában, mint minőségi ellenőr. 1981-ben mentem férjhez. A felsővárosi gyülekezethez tartoztam, ott konfirmáltam, ott is esküdtem, és sokáig visszajártam oda néhai Szabó Frigyes tiszteletes úr szolgálatait hallgatni.
Van két férjezett lányom, és három gyönyörű fiú unokám. Nagyon szeretem a gyerekeket, ők az életem örömei. Miután munkanélküli lettem, több helyen is dolgoztam, mint eladó, majd két évig gyermekfelvigyázóként. A gyerekek megnőttek, iskolába mentek, és újra munkanélküli lettem. Nehéz időszak volt, kaptam két állásajánlatot, de úgy éreztem, nem nekem valók, mivel az egyik külföldön volt. Nagyon sokat imádkoztam, kértem az útmutatást. Tudtam, hogy nyílik óvoda, és szerettem volna idekerülni. Mivel járok a gyülekezet vegyes karába, egy hétfői nap próbára jövet Béni tiszteletes úr szólt, hogy ha érdekel a dadusi állás, lesz versenyvizsga, adjam le a papírokat. Gondolkodás nélkül mentem, volt egy szóbeli és egy írásbeli rész. Nyolc jelentkező közül engem választottak, és így lettem én a dadus néni.
Köszönöm a jó Istennek, hogy ide vezérelt engem, és minden igyekezetemmel azon munkálkodom, hogy megfelelően teljesítsem a rám bízott feladatot. Nem könnyű munka, de áldásos, amikor látom, hogy egy-egy síró, elkeseredett gyermek megnyugszik az ölemben, és érzem az őszinte szeretetüket.